Érzésre hónapok óta tart a nyár, de még mindig csak június eleje van, így nem késő még belevágni egy új motoros projektbe. A mostani cikkben azokra a motorokra koncentrálok, melyek relatív alacsony áron beszerezhetőek, alkalmasak ingázásra és kétszemélyes túrázásra is, és a fenntartásuk is bőven az egzotikus kategória alatt van. 

A motorospiacon 2008. hatalmas vízválasztónak bizonyult. Azt megelőzően az olcsónak tűnő devizahitelekkel kamionszámra szórták ki a szalonok a motorokat, míg a válság után már csak a prémium motorokra volt szemmel látható kereslet. 10 év eltelt, kifutottak az utolsó hitelek is, és a piac tele van az akkori jószágokkal. Érdemes alaposan átnézni a kínálatot, az óriásira növő törlesztőrészletek mellett sokan nem vagy alig tudtak motorozni új szerzeményükkel, így nem feltétlenül legenda az első gazdás, keveset futott magyar forgalomba helyezésű motor, és bár nagy óvatossággal, de érdemes egy pillantást vetni az import darabokra is. De ténylegesen nagy óvatossággal, a kint árak sem annyival alacsonyabbak, azonos futás és állapot esetén. 

Mit érdemes keresni? A középkategóriában abban az időben csúcson voltak a japánok. Igen, egy KTM Duke sokkal izgalmasabb, egy Monster sokkal szebb, de ha rendszeres, akár kétszemélyes használatot tervezünk, akkor a választék 95%-a japán motor lesz. Kezdjük az akkor piac legnagyobb sztárjával, a Suzukival. A Bandit nem a legizgalmasabb motor, nem is feltétlenül a legfrissebb technika, de sokoldalúsága és kiegyensúlyozott tulajdonságai révén talán a legjobb mindenes motor. 

Ebben az árkategóriában a 600-as Banditok dominálnak, és igazából semmi baj nincs velük, kényelmesek, megbízhatóak, nyomatékosak. Kissé drágábbak a 2007-től bevezetett vízhűtéses 650-es modellek, ami különösebben nem változtat a motor karakterén, de az opcionális ABS vonzó lehet annak, aki nem csak napos időben használja a motort. Elérhető fejidomos és teljesen csupasz változatban is, az előbbi inkább annak javasolt, aki hosszabb távot is utazik nagy sebességgel, különben bőven elegendő a naked. 

A magyar utakon jogosnak tűnik a mostanában eluralkodó terepes divat, a Suzukinak két válasza is van erre a kérdésre, a régebbi Freewind 650 egyhengeres endúró és az újabb V2-es DL650. Itt elég egyértelmű a választás, a Freewind egy jó értelemben vett igénytelen, olcsó választás, amivel kisebb földutakon, belvárosi dugóban is kényelmesen lehet haladni, míg a DL 650 modernebb, nagyobb és sokkal alkalmasabb két személyes túrázásra. Legnagyobb hátránya, hogy a vételára és fenntartása is drágább, de még mindig emészthető kategória.

Mivel szempontként tűztem ki a kétszemélyes használatot, így most a DL 650 blokkját szolgáltató SV650-et kihagynám (bár kellemes kis motor), és rátérek a magát feljebb pozícionáló konkurensre, a Hondára. Abban az időben két modellel próbálták lefedni a mindenes motorok piacát, a CBF 600 az unalmas és megbízható Bandit konkurens, míg egy izgalmasabb naked, a CB 600 F, azaz Hornet a sportos motorokra lőtt. 

Használt motorként mindkettő kiváló választás, ugyanazokkal az erényekkel, mint újkorukban. Munka és feltűnés mentes munkamotornak a CBF 600 naked és fejidomos verzióban is kiváló, míg a Hornet megvásárlásával egy kis vagányság is az életünk része lesz, a túrázás rovására. A Hondákra jellemző, hogy a jó minőség mellett nagyon könnyen kezelhető motorokat készítenek, így kis kompromisszummal egy idomos CBR 600 F-et is érdemes megnézni, a vezérműlánc feszítő ellenőrzése mellett (ez a legfontosabb típushiba, Hondától szinte szokatlan módon). 

A tuti befutók mellett néhány szó a konkurensekről, és hogy miért kerülnek a cikk végére. A Yamaha az ősöreg XJ600-zal már lassan a veterán motorokra fogékony embereknek jelent alternatívát, míg a népszerű Fazer kiváló katalógusmotor, nagyszerű adatokkal, de a valós életben sajnos nem túlságosan nyomatékos a blokkja, és abban a tempóban, ahol a motor jól érzi magát, a futómű és a fék kezdi elveszteni a fonalat. 

A negyedik, legkisebb japán a Kawasaki. Ebben az időszakban a soros kéthengeres motorjaikkal voltak sikeresek, mind az ER-6, mind a Versys valójában igen jó motorok, két ok miatt nem vettem őket előre: az egyik a megjelenésük, finoman szólva is megosztó designnal rendelkeznek, bár a teljes idomos változat emészthető.

A másik a sorkettes blokk. Nyomatékos, jól megy, takarékos, erő is van benne, de a hangja nem mindenkinek tetszik, és ez a motorozásban egy igen fontos szempont. Akit nem zavar, netalán erre vágyik, ne nézzen másfele!